Ledaráljuk, fűszerezzük, töltjük. Pikk-pakk. Ez volt az elképzelésem.
Sajnos már az első lépésnél elakadtunk, hálát adok az égnek, hogy nem egy fél disznóval kezdtünk, mert még most is darálnánk a húst… A hagyományos öntvény húsdarálónk, csődöt mondott, három centi kukac után elkezdte visszafelé köpni a pépet . Nem, nem a kés volt benne fordítva, mindent ellenőriztünk. Majd egy óra harc után, mikor már az egész család és a nappali egy része is tiszta zsír volt, feladtuk.
Szombat este nekiálltam darálót keresni a szomszédságban. Hosszas egyeztetések után kaptunk egy elektromos húsdarálót. Köszönet érte! Úgy látszik a daráló és a családunk valami karmikus összeférhetetlenségben szenved, mert csak úgy sikerült végül ledarálni a 6!!! kiló húst, hogy 1 centis kockákra kellett összevágnom, hogy a daráló megbirkózzon vele. Ez és a takarítás szombat estére elegendő programnak bizonyult.
Felmerül a kérdés miért nem vettem eleve darált húst, mindössze 3 perccel kellett volna többet várnom a húspultnál. Jó ötletnek tűnt, hogy a gyerekek fogják tekerni a darálót, Bene és Boni már napok óta várta az akciót. Minden nap daráltunk valamit a héten, mert már nem bírták tovább: diót, mandulát, főtt gesztenyét, a fasírtról és a spagettiről sikerült lebeszélnem őket….
Szóval a szombat éjszaka nyugalmasan telt kolbászkészítés szempontjából. Ma azaz vasárnap vettük elő újra a húst a hűtőből, fűszereztem (paprika, fokhagyma, köménymag és só) majd jól átgyúrtam. Belet kéz meleg vízbe áztattam 20 perc és már és már töltjük is. Nem tudom, hogy ez most egy újabb többórás próbálkozás kezdete vagy már a finis.
Ha kíváncsi vagy a végeredményre gyere vissza később :)
4,5 kg kolbász csücsül a konyhapulton :)
hozzávalók: 3,9 kg darált hús (a legolcsóbb), 0,6 kg nyers szalonna, 2 fej fokhagyma átpréselve, 1 evőkanál köménymag egészben, paprika ízlés szerint, só kilónként 2 gramm, mindent összekeverünk jól eldolgozzuk, majd töltjük és megesszük :)
