Egy jó meleg szobacipőt akartam Benének, így úgy döntöttem végül, hogy nemezelünk egyet. A prototípus már elkészült. Bene segített tépni a gyapjút, vágni a dekorfonalat, spriccelni a vizet, de végül úgy gondoltam kicsit meggyorsítom a folyamatot és miután már összeállt egy kicsit, bedobtam a mosógépbe, hogy majd ott jól összenemezelődik. Jelentem a módszer működött csak a beteg halt meg. A cipőcske olyan kicsire összement, hogy először még Bonira sem akart rámenni. Aztán hosszas nyújtogatás után Bonika lába belefért. Végül addig húztam, nyomkodtam, intubáltam, hogy Benére is sikerült ráadni. Így végül most már ő hordja. Nagy kedvenc lett a saját készítésű lábbeli.
