Egy nevesincs kendővel kezdtük. Szövése se volt jó, nem is tudtam rendesen felkötni. Akkor vettem, mikor a folyamatosan kézbe kívánkozó 2 hetes babám sírását, nyekegését nem bírtam elviselni, de már nem bírta a karom és még pisilni sem mertem elmenni egyedül. A kis névtelen kendőm a célnak megfelelt, lett szabad kezem és mindenki elégedett volt. Mondjuk azt még mindig nem értettem (dacára annak, hogy amúgy biológus vagyok), hogy miért nem jó neki a kiságyban vagy a babakocsiban, csak kézben. Na de mindegy most már az eszem is tudja, amit akkor csak a szívem érzett.
Aztán egy idő után már nem bírta a hátam a strapát az elölhordozással, de nem mertem felvenni hátra az akkor 5 hónapos 8 kilós Benedeket. Elmentem hát egy hordozótanfolyamra, ahol hordozós Ágitól megtanultam ezt is és mivel akkor még nem ismertem más minőségi kendőt vettem egy Lana rubint. Ez egy nagyon jó döntés volt, imádom ezt a kendőt. Aztán csakúgy passzióból és úgy gondoltam milyen ügyes is vagyok varrtam két meitait, az egyiket egy függönyből, a másikhoz már vettem külön anyagot. Ezek is jók voltak, és ezeket Paja is fel tudta venni, de mindennaposnak maradt a Lana.
Aztán újra várandós lettem és eldöntöttem, hogy meglepem a meglepi babát egy rugalmassal, így lett egy Gipsymama Aphroditém, ami annyira szép és olyan kényelmes, és olyan puha a babának. Ezután tettem egy rövid kitérőt a hazai meitai piacon, egy mákvirágmintás, apabarát Gremesével. Most pedig akartam egy olyan hordozót, amivel nem söpröm fel a CBA parkolóját (szóval nem kendő), van fejtartója és nem akartam egy újabb meitait. Így találtam egy gyönyörű Manducát jó áron és azóta csak ezt hordjuk. Hiába van 30 fok Bonifác napközben csak ebben alszik, túrázáshoz is nagyon kényelmes és látszik rajta mennyire kényelmes a gyereknek. Szóval ennyi és jelenleg nincs szükségünk több hordozóra.
Itt a vége fuss el véle.
