Nyáron a házunkat körülvevő építési területen egy szép cicacsalád 3 gyermeke látott napvilágot. Sokáig itt kerülgettek bennünket, szinte az összes szomszéd valamilyen szinten elgondolkodott azon, hogy valamelyiket örökbe fogadja, majd mindenki meggondolta magát. Végül úgy alakult, hogy eljött a hideg idő és már csak mi maradtunk, akik etették a cicákat, így most 2 és fél macskánk van. Hiába Benedek a legizmosabb kezű cicasimogató és ő tudja a legmesszebbre is hajítani őket, és abban is jeleskedik, hogy nagyon gyorsan el tud velük futni, ha valaki más például Bonifác is meg szeretné simogatni őket mégis itt ragadtak a macskák, mert a száraz macskaeledel és a cicakonzerv (igen dáig fajult a dolog) mindenért kárpótol.
Nem maradt más, minthogy nevet adjunk nekik. Felvetettük Benének, hogy ő nevezze el a cicákat és nem is hezitált a kis keresztapa: így lett egy Barna Kottos, egy Foltos Kibi és egy Szürke Bujtó nevekre hallgató szőrmókunk. A színek az én ötletem volt, Bene adta a keresztneveket. Méghogy nincs finnugor rokonság... a mi fiunknak a vérében van. Kottos állandó vendég, ő teljesen ideköltözött, többnyire a teraszunkon üldögél, gyakorlatilag egész nap látjuk a nappaliból. Foltos Kibi máshova is jár enni, ide csak vendégelőadónak szokott jönni, de azért napi szinten. Szürke Bujtó, aki azóta már Szürke Muki lett csak akkor jön mikor azt hiszi nem látjuk, ő a fél macska, de azért számon tartjuk őt is.
