Doctorhousewife

Olvasok egy könyvet a flóról. Nem ez nem egy sütemény, hanem egy magyar származású amerikai pszichológus elmélete arról, hogyan "történik" a boldogság és mit kell tenni, hogy minél gyakrabban megélhessük. Miközben olvastam, minduntalan azon vettem magam észre, hogy szinte az egész életem lepörgött előttem. Nem azért, mert én annyira átlagon felül boldog lennék, nem kell irigykedni, de voltak boldog pillanataim. Legalábbis, ha Csíkszentmihályi Mihály (ilyen névvel másról nem is alkothatott volna elméletet) elméletét vetítem le a saját életem történéseire. Ezért elhatároztam, hogy a gasztroblogomat átalakítom és mostantól olyan bejegyzések is lesznek -persze nem kiváló receptjeim kárára- hogy egy-egy nap mitől voltam boldog, hogy elég tudományos legyek mikor volt flow (én flónak fogom írni) élményem. Biztos lesz sokszor, hogy csak élvezetekről írok és nem a valódi örömteli élményekről, de végül is sok kicsi sokra megy. Ja és ha éppen nincs friss fló, akkor merítek a  múltból, mert ezekre az ember sokáig -örökre?- emlékszik. Na holnap kezdem :)

 

Ma szilvás gombócot készítettünk Benével, pontosabban én épphogy csak besegítettem, mert Benedek azon kívül, hogy a késsel én vágtam ketté a szilvákat mindent megcsinált:) Megfőztem a krumplit -500 g-(B. hozta ki a spájzból és rakta bele a lábosba, amit szintén ő vett elő), amit meghámoztunk (B. "fúj, ragacsos" felkiáltása közepette) és krumplitörővel áttörtünk (B. rakta bele a törőbe), majd B. hozzáadta a lisztet -kb. 200 g-, feltörte a tojást -1darab- és azt is hozzáküldte a masszához. Én dagasztottam és B. adagolta hozzá a lisztet, amíg elértük azt az állagot, hogy már nem ragadt és nyújtható volt. Ekkor a konyha felében már állt a liszt.  Aztán belisztezett nyújtódeszkán elkezdtük kinyújtani, B. a kezével lapította és egyengette a tésztát és természetesen miután belerakta a félszilvát ő formálta a gombócokat is. A végén még megspékeltük azzal, hogy nagy kacagások közepette egymás arcát simogattuk a lisztes kezünkkel (B. volt az ötletgazda). Mikor elfogyott a szilva, az utolsó négy gombócba bubut töltöttem, B. kedvence, közönséges nevén túrórudi. Ez volt a meglepetés. A prézlit most vajjal csináltam, így egész más íze lett.

Benedek kedvenc rajzfilmjében a Kockásülű nyúl palacsintatortát készít Kriszta születésnapjára. Mi is ezt tettük ma reggel, nem is győztem hallgatni a kommenteket, hogy Kriszta tortája, Kockásfülű és hogy most meg anya süt pajacsinta torta. A hagyományos palacsintatésztából egy merőkanálnyit tettem a serpenyőbe, majd erre a karika banánokat, befedtem még egy kevés tésztával így fordítás utána a banán jól belesül a tésztába. Aztán tányérra tettem, ahol minden palacsintára Benedek rácsorgatott egy kanálnyi akácmézet. Mikor kész lett a halom, tejszínhabbal díszítettük (na jó annál azért egy kicsit többet tettünk rá:)

Bene kedvenc elfoglaltságai között szerepel, hogy ő is segít főzni. Pontosítok: megengedi, hogy én segítsek neki. Például forró olajba hosszas magyarázkodás közepette engedélyt kapok, hogy én rakjam a húst, és a kések kezelését is átengedi nekem, mondjuk ehhez is szükség van minden leleményességemre. Mivel ennyire lelkes, apukájával készítettünk neki egy házi főzöcskét. A tűzhely alapja egy olcsó kis éjjeliszekrény, amire kartonpapírból kivágott főzőfejek kerültek és fogantyúkból készültek a hőfokszabályozók. A sütő helye adott volt, egy kosár pont belepasszolt, az lett a kihúzható tepsi, amibe pont belefér "a kacsa". Az edények tárolására egy nagyon régi - asztalos nagybátyám által renovált - polcocska szolgál, erre egyelőre minden ráfér.

 

 

A tálalás pedig azon az asztalkán történik, amit szintén a nagybátyám készített most karácsonyra, csak már hamarabb megkaptuk. Bene nagyon jó vendéglátó, ellátja étellel itallal a kis vendégeit. Ezen a napon Kismackót és Egeret hívta meg...

 

Ha van itthon túlérett banán, de annyira még nem, hogy a komposztot hízlaljuk vele jöhet egy kiadós reggeli, a banános bundáskenyér. Villával összetöröm a banánt (pépesre), és jól összekeverem  a tojásokkal, egy löttyintésnyi tejjel és egy csomag vaníliáscukorral. Ebben az elegyben fürdetem meg a kenyereket és bő olajban kisütöm. Anyukám szerint szokatlan kombináció, de jóízűen megette. Most ő is itt van nálunk, jött egy kicsit unokázni. Felhívtuk telefonon Péter papát, Benedek a következővel invitálta meg karácsonyra: "Péter papa ajándék bubu karácsonyra". A túrórudit bubunak hívja és papája egyszer hozott neki egy csomót, azóta Péter papa a bubu kiapadhatatlan forrása :)

 

Rántott nyelvhal kínai szójaszószos tojásos tésztával. Elég egzotikusan hangzik, pedig gyakorlatilag egy sima rántotthallfiléről van szó. Új otthonunkhoz legközelebb eső bolt egy giga CBA - egyesek szerint csak flancolnak, hogy CBA, hiszen valójában egy nagy ABC-ről van szó:) a lényeg, hogy van frisshal pultjuk! Nem mondom, hogy olcsók a tengeri és édesvízi herkentyűik, de legalább lehet kapni, ahogy az egyszeri ember mondaná. A lazaccal kezdődött a dolog és most kipróbáltuk a nyelvhalat is.

Bizarr neve ellenére egy szép, fehérhúsú, filézett állapotában tökéletesen szálkamentes halról van szó. Megsütve nincs halíze és az állaga nagyon jó, nem az az omlós fajta hanem egy picit masszívabb, biztos ezért nyelvhal. Úgy vettem, hogy Benussal majd ezt ebédeljük, így csak két kis szeletet kértem. Aztán végül vacsira készült el és mind a hárman jóllaktunk belőle.

A halat teljesen hagyományosan kirántottam -liszt, tojás, zsemlemorzsa- mivel nem egy összetörős hal, nagyon könnyű volt vele dolgozni. A eredeti kínai tojásos tésztát forrásban lévő vízzel le kell önteni, majd 10 perc és fedő alatt a tészta felszippantja a vizet és megpuhul, ezután kell rálocsolni a szezámolajat, keveset és az ízlés szerinti szójaszószt. Én szeretem az édes szójaszószt, bár az lehet, hogy nem is kínai. Ezután kedvenc zöldségeinket apróra vágva a tésztához adom, most csak csemegekukoricát tettem hozzá, és wokban picit megpirítom. Könnyű elkészíteni és finom.

Ha nem főzök semmi újat, a fiaim akkor is a legfrissebb és legegészségesebb ételt ehetik, és soha nem válogatnak ha ezt tálalom nekik. Ez pedig az anyatej. Előnye, hogy mindig rendelkezésre áll, gyorsan elkészül, nem hül el és ideális mennyiségben tartalmazza az összes tápanyagot. Ami még nagyon jó, hogy nem kell mosogatni utána, és még el is lehet aludni közben. Nekem a nagyfiam, Benedek még mindig élvezheti a szopizás előnyös hatásait :) Két éves, de mi a WHO (Világ Egészségügyi Szervezet) ajánlásait követjük és két éven túl is folytattuk. A pici, Bonifác pedig, mivel még csak két és fél hónapos természetesen csak anyatejből építi a testét. Tényleg egy kis testépítő, már most 6 és fél kiló, a bátyó besegítése miatt neki aztán kánaán van, hiszen minél többet szopiznak annál több termelődik, így nálunk mindig túlkínálat van tejcsiből.

A szopival/etetéssel kapcsolatban mindenkinek megvan a maga véleménye, és szíve joga, hogy úgy csinálja, ahogy a legjobbnak érzi az ő helyzetében. Azonban a tudományos eredményeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha már egy ilyen fontos dologról van szó, hogy miből nő ki a gyerekünk. Azt nem lehet letagadni, hogy a legjobb az anyatej, amit kaphat, azután a tápszer és csak utána jön a többi. A 19. században, mikor még nem voltak ilyen príma tápszerek, a nem szoptatott csecsemők 90%-a meghalt (a szoptatottaknak is a 30%-a) és már akkor is próbálkoztak mindenféle pépekkel. Szerintem ez is azt támasztja alá, hogy a sima kajánál mindenképpen jobbak a tápszerek. Egy csecsemőtáplálás könyvben olvastam, hogy azok a tápik például, amikkel még minket is etettek (ld. oriza) biztosították a csecsemő túlélését, de optimális fejlődését nem. Akiknek régebben volt gyerekük, például az anyukáink, ezért mondják, hogy inkább hozzátáplálás, mint tápszer, de ma már ez nem állja meg a helyét. A mai tápik már nagyon jók, az összetételük nagyon hasonlít az anyatejhez, szóval én mindenkit arra biztatnék, ha teheti és anyatej mellett mást is akar/kell adnia a gyerekének, akkor inkább tápszert adjon, mint mást. Ez persze a 6 hónapnál fiatalabb csecsemőre vonatkozik.

Én azt látom magam körül, hogy a legtöbb védőnő nem igen tud érdemi tanácsot adni szoptatással kapcsolatos kérdésekben és nincs is rá ideje, hogy folyamatosan támogassa a szoptató anyákat. Inkább odatolják az anyuka elé a tápszert (kórházakban detto). Szóval a tápoknak elég nagy a lobbija, és a mi adagokhoz, kalóriákhoz szokott felfogásunknak jobban megfelel, hogy látjuk mennyi is ment be a gyerekbe, de azért még nem ez a legjobb. Mondjuk, ha százalékban akarnám kifejezni akkor szerintem a gyerek egészsége és fejlődése szempontjából az anyatej 100% a tápszer 80% és a sima kaja 60%, ha ezeket tudod kombinálni, mert mondjuk van tejed, de kell egy kis pótlás akkor a kettő között leszel valahol. Nagyon sok esetben az anyuka képes lenne szoptatni, illetve kizárólagosan szoptatni, csak a sok ellentmondó információ miatt inkább a "biztonság kedvéért" adnak még tápszert is, pedig csak kitartásra és egy kicsivel több önbizalomra lenne szükség :)

Krumplis lángos. Két óriási krumplit, amit Benedek hozott elő a spájzból, hajában megfőztem és jól szétpaszíroztam. Szórtam rá egy csomó lisztet és ráöntöttem a meleg cukros tejben megfuttatott élesztőt, raktam hozzá még 2 kanál tejfölt is. Aztán még annyi lisztet adtam hozzá, hogy "hólyagos" tésztát kapjak. Mindenhol így írják és tényleg, sokkal puhább mint a kenyértészta, de közel sem folyós, én olyanra csinálom, hogy fakanállal épphogy össze lehessen még keverni, aztán szórok még a tetejére is lisztet a kelesztéshez. Na nem is részletezem tovább.

Sajnos a pontos mennyiségeket nem írtam fel, már annyiszor csináltam, hogy csak úgy szemre rakom bele a cuccost, ja és persze meg is sóztam. Én mindig a sütőben kelesztem, valamivel 50 fok alá állítom és így 1 óra alatt jól megkel. Aztán kilisztezett nyújtódeszkán picit kinyújtogatom, csak úgy kézzel szoktam, és egy nagylyukú pogácsaszaggatóval vágom előle a lángoskákat, amiket aztán bő olajban pár perc alatt világosbarnára sütök.

 

 

 

 

 

 

 

 

Így kábé akkorák lesznek, mint egy menzás fánk, mi így szeretjük, mert lehet belőle jó sokat enni.

Meggyes mákos muffin, a receptet anyukámtól kaptam. 30 dkg lisztet 5 kanál mákkal, 1 csomag sütőporral, ízlés szerint cukorral és 2 csomag vaníliáscukorral összekeverünk (én egyszer kifelejtettem a cukrot és úgy is finom lett). 10 deka vajat megolvasztunk hozzákeverünk 2 kanál baracklekvárt és 2 marék magozott meggybefőttet.

Hozzáöntünk 100 ml tejet, 2 tojást és jól összekverjük. A szilárd és folyékony fázisokat ezután egymásnak eresztjük és kész a massza, amit aztán muffinformába kanalazunk (kiolajozott vagy sütőpapiros) és 20 percig 199 fokon sütjük, ha csak egy fokkal is több odaég (tapasztalat)

 Ez alapján a recept alapján bármilyen muffint meg lehet csinálni, mákot bármilyen darálttal, lekvárt és befőttet bármilyen folyékony, nedves anyaggal le lehet cserélni.

Kimentünk az erdőbe sétálni és találtunk egy csomó gombát. Amúgy régebben nagy gombászok voltunk, mióta kétgyermekes család lettünk nem igen jut rá időnk, hogy új gombatermőhelyeket fedezzünk fel és a régiektől pedig picit eltávolodtunk mióta elköltöztünk Gödöllőről. Úgy néz ki jó helyre költöztünk,mert pár száz méterre a házunktól egy hatalmas fenyőördő van, ami csakúgy ontja a gombát :) szedtünk is egy nagy kosár fenyőpereszkét,

 

amiből ez a gombapörkölt készült, kiegészítettük egy kis bolti csiperkével, de az íze, azért erdei maradt. Megpirítottam két fej hagymát olajon, majd hozzáöntöttem a tisztított és picit összetört fenyőpereszke halmot. Borsoztam, sóztam, borsikafűvel és petrezselyemmel ízesítettem és lassú tűzön főztem egy picit, amíg megroggyant a gomba, aztán adtam hozzá a karikákra végott csiperkét és készre főztem. Hozzáöntöttem 2 deci tejszínt és meghintettem egy pici liszttel. Hajában főtt krumplit meghámoztam ést tejjel-vajjal krumplipürét paszíroztam belőle, ezzel tálaltam a gombaragut. Bonifác kisfiam végigaludta a gombászást, de nagyon örült, hogy mi örülünk.

 

Sült lazac pirított fenyőmaggal. Benedek, a kétéves kisfiam evett is belőle bőven, hát van ízlése a gyereknek. Következőképpen készült: egy félkilós bőrös lazacfilét megsóztam meghempergettem lisztben, majd betettem egy tepsi közepére. Meglocsoltam olivaolajjal és szórtam köré rozmaringot (rá nem, hogy ne kelljen kapargászni a sültfüvet), meghintettem borssal és egy fél óra alatt 100 fokos sütőben indítva 200 fokon megsütöttem, közben egyszer meglocsolgattam az illatos olajtócsával. Így nem szárad ki. Fincsi lett nagyon, jól átjárták az ízek. Pirított fenyőmaggal megszórtam és rizzsel tálaltam.