Doctorhousewife

Szék, asztal, kisautó, kréta, kosár, újságtartó, plüssmaci. A közös bennük, hogy Bonika fellépőnek használja őket. Boni mester legújabb mániája, hogy bármilyen tárgyra, amivel akár 5 centivel meg tudja hosszabbítani a lábát feláll és onnan nyújtózkodik tovább. Ha egy kicsit nem figyelünk oda rögtön életveszélyes magasságokba mászik és ő van a legjobban felháborodva, ha levesszük.

és igen ez az angyalarcú fiúcska tud magából kikelve hisztizni, földre veti magát és eltorzult arccal üvölt. Nem is gondolnád ugye?

A hideg időre tekintettel elég sokat rajzoltunk, festettünk, ollóztunk az utóbbi időben. A kartondobozok egy alternatív felhasználásra szeretném felhívni a kisgyerekes családok figyelmét. Szétvágva kiváló rajzfelületet biztosítanak, utána tutajnak lehet használni őket, sátrat is lehet építeni belőlük és végül, ha van hol, fel lehet használni gyújtósnak, nálunk a kandalló a csúcsragadozó ebből a szempontból, bár kell is a papír, mert elég nehezen gyullad be a fánk... egyébiránt a szelektív hulladékban kötnének ki, amit tőlünk hetente el is visznek.

Új blogot indítottam, amiben tudom ötvözni egy kicsit mostani életem egy fontos szegmensét a szoptatást és a kutatómunka egy fontos szeletét a szakirodalom feldolgozását.

Akit érdekel a téma, mert mamacika azért olvassa, aki szerint a szoptatás mindenki magánügye és minek ilyen nagy felhajtás körülötte az azért olvassa, aki szerint adjunk almát neki már 2 hónaposan az azért olvassa, akit nem érdekel az sem baj.

eltetoanyatej.blog.hu/

A már-már hungarikumnak számító, egyébként tényleg magyar gyártású háromkerekű műanyag kismotorok után Benedek a kétéves szülinapjára kapott egy futóbiciklit.

Mi a szelidbicajosok.hu mellett döntöttünk a beszerzéskor. Gyorsak, házhoz szállítanak  és tetszett a bicajuk. Fából van - ezt szeretjük. Így utólag elmondhatjuk, hogy nagyon strapabíró - már egy éve intenzíven használjuk, és semmi baja. Igaz, kínai termék (amúgy mind az), de magyar dizájn van rajta és régi megbízható forgalmazó, rugalmas szervizzel és szükség esetén alkatrészekkel. Ezt csak onnan tudjuk, hogy sajnos még a legelején egyszer sikerült átmenni a biciklin kocsival, és gyors intézkedés kellett. Aztán végül inkább másnap vettünk egy újat, mert nem mertük elárulni a tulajdonosának, hogy az új bicikli picit kilapult, és Péter papára bíztuk a helyreállítást. 

Így most két futóbiciklink is van, de jó lesz majd Bonifácnak. Ugyan kétévesen még egy picit nagy volt Benének, ha egészen pontos akarok lenni: nem ért le a lába, de egy hónappal később már ügyesen ment vele. Akinek kisebb termetű gyereke van, gondolkodhat esetleg a decathlonos futóbicikliben, az picivel kisebb, de műanyag, és nem olyan szép, mint ez :), és valamivel drágább is. Persze, én elfogult vagyok, nálunk ez az etalon.

Ami a futóbiciklizést illeti, Bene nagyon szereti, borzasztó gyorsan megy vele, és nagyon vicces, ahogy pörög a lába, mikor hajtja. Egyesek szerint fejleszti az egyensúlyérzéket, én ebben nem hiszek, szerintem fejlődik az magától is. Ami a tényeket illeti, mivel rendes, felfújható gumikereke van, teljesen csendes, ezért a borzasztó kismotor kerékzajjal ezt nem kell túlordítani, hogy állj meg, mert jön egy autó. Ez utcai körülmények között azért nem hátrány. Persze normális szülő nem viszi utcára a három év alatti gyerekét semmilyen önjáró járművel, de mi igen.... izé

Ami még szerintem vicces, az a Bobby car, ez a preműanyagkismotoros korszak kedvence. Bonika nagyon élvezi, hogy ő is tud menni valamivel. Ezt félár alatt, alig használtan vettem a Vaterán. Amúgy ez német honban cult járműnek számít. Részletek itt,  nincs kedvem most fordítgatni: http://en.wikipedia.org/wiki/Bobby-Car

A másik kedvenc pedig a Bobo car, amit Bene kapott a 3. szülinapjára és a szobai közlekedés elsőszámú járműve manapság. Ketten is fel tudnak rá ülni Bonival, sőt még apát is elbírja... A kormány tekergetésével halad előre vagy hátra, olyan élmény vezetni, mint egy dodzsemet. Szeretjük:) beszerzése: http://bobo-car.com/

Csak zárójelben, a gyakran ismételt ellenérvek a futóbicikli kapcsán a kevésbé informáltak részéről :I igazából nincs jelentősége, csak mi ezeket "kaptuk meg"

1, -Mi is felnőttünk nélküle.

-Igen felnőttünk és orrszívó porszívó, eldobható pelenka, és nedves popsitörlő nélkül is. Sőt avokádó sem volt és banán is csak karácsonykor. És akkor mi van?

 2, -A sima kisbicikliről leszeded a pedált és akkor nem kell külön futóbiciklit venni.

-Nem ugyanaz. A futóbicikli sokkal könnyebb, így hajtani is könnyebb, mintha fémből lenne, mint egy hagyományos kisbringa. Persze meg lehet próbálni.

 3,-Olyan kevés ideig használja, minek?

-2-3 évig használhatja, nekünk megéri. Az 56-os rugit csak egy hónapig használta mégis megvettük nekik.

 Nyáron a házunkat körülvevő építési területen egy szép cicacsalád 3 gyermeke látott napvilágot. Sokáig itt kerülgettek bennünket, szinte az összes szomszéd valamilyen szinten elgondolkodott azon, hogy valamelyiket örökbe fogadja, majd mindenki meggondolta magát. Végül úgy alakult, hogy eljött a hideg idő és már csak mi maradtunk, akik etették a cicákat, így most 2 és fél macskánk van. Hiába Benedek a legizmosabb kezű cicasimogató és ő tudja a legmesszebbre is hajítani őket, és abban is jeleskedik, hogy nagyon gyorsan el tud velük futni, ha valaki más például Bonifác is meg szeretné simogatni őket mégis itt ragadtak a macskák, mert a száraz macskaeledel és a cicakonzerv (igen dáig fajult a dolog) mindenért kárpótol.

Nem maradt más, minthogy nevet adjunk nekik. Felvetettük Benének, hogy ő nevezze el a cicákat és nem is hezitált a kis keresztapa: így lett egy Barna Kottos, egy Foltos Kibi és egy Szürke Bujtó nevekre hallgató szőrmókunk. A színek az én ötletem volt, Bene adta a keresztneveket. Méghogy nincs finnugor rokonság... a mi fiunknak a vérében van. Kottos állandó vendég, ő teljesen ideköltözött, többnyire a teraszunkon üldögél, gyakorlatilag egész nap látjuk a nappaliból. Foltos Kibi máshova is jár enni, ide csak vendégelőadónak szokott jönni, de azért napi szinten. Szürke Bujtó, aki azóta már Szürke Muki lett csak akkor jön mikor azt hiszi nem látjuk, ő  a fél macska, de azért számon tartjuk őt is.

 Lehet, hogy nem mindig szerencsés, ha már a harmadik résznél jár a folytatás, de ezért megérte kísérleteznem. Végre olyan cipőcskét csináltam, amilyenre gondoltam. Bene mérete, szép a színe, állaga, ez lesz az ovis benti cipőcskéje, már csak a talpára kell kitalálni valami csúszásgátlót, mert szegénykém ma a tesztúton dobott egy nagy hátast :(

Egy jó meleg szobacipőt akartam Benének, így úgy döntöttem végül, hogy nemezelünk egyet. A prototípus már elkészült. Bene segített tépni a gyapjút, vágni a dekorfonalat, spriccelni a vizet, de végül úgy gondoltam kicsit meggyorsítom a folyamatot és miután már összeállt egy kicsit, bedobtam a mosógépbe, hogy majd ott jól összenemezelődik. Jelentem a módszer működött csak a beteg halt meg. A cipőcske olyan kicsire összement, hogy először még Bonira sem akart rámenni. Aztán hosszas nyújtogatás után Bonika lába belefért. Végül addig húztam, nyomkodtam, intubáltam, hogy Benére is sikerült ráadni. Így végül most már ő hordja. Nagy kedvenc lett a saját készítésű lábbeli.

Konyhafronton liberális elveket vallunk és most itt nem arra gondolok, hogy tonkababfagyit eszünk, hanem arra, hogy a gyerekeink mindenféle konyhatechnikai műveletet és eszközt használhatnak/kipróbálhatnak. Sokszor olyasmiket is csinálhatnak, egyelőre még azért inkább Benedekről van szó, amikről más szülők esetleg úgy gondolhatják, hogy nem gyereknek való. Szerintem azonban sokszor csak megszokásból vagy kényelemből nem engedünk bizonyos dolgokat, pedig ha bízunk a gyerekben kiderül, hogy sokkal óvatosabb és sokkal többre képes, mint feltételeznénk. Ha például ott drukkolunk mellette, hogy jaj le ne ess a székről szegény magára veszi és abban a jogos hitben, hogy anya úgyis elkap, tényleg le is billen. Akkor persze örülhetünk, hogy milyen jó, hogy pont ott álltunk mellette és hogy na ugye megmondtam előre... Pedig, ha oda sem figyelünk akkor a gyerek is tudja, hogy ez most az ő biznisze és sokkal óvatosabban és felelősségteljesbben viselkedik. Íme egy példa:
szólj hozzá: Bene klopfol

Bonifácnak ugrásszerűen fejlődik a kézügyessége az utóbbi időben. Ma például nekiállt festeni vízfestékkel. Persze volt motiváció, Bene széthagyta az ecseteit és Boni odaült a kisasztalhoz és elkezdte használni őket. Persze ebből egy kisebb "vita" kerekedett, ami nálunk annyit jelent, hogy Bene a grabancánál fogva elhúzza Bonit és közben azt kiabálja, hogy "Bonika nem!!!". Végül Boni is kapott külön ecsetet, meg festéket és persze vázlatfüzetet is :)

Az egész szűk családunk őszi-téli születésű, kedves apósom kivételével, aki júniusi. Október elsején indítjuk a szezont Tamás sógorral és február 22-én zárjuk Ágostonnal. Októberben még 3 esemény van Bonifác 7-én, Péter papa 12-én és Gabi sógornőm 31-én. A novemberi góc 19-én Benedekkel indul, majd Mari mama 22-én Éva mama 24-én. December 28-án karácsony és szilveszter közé besűrítve van az enyém, aztán újévnyitásként Paja következik január 2-án, 13-án Kornélia és végül február végén Ágoston.

Idén az én "nagy" napomon dolgozott Paja csakúgy, mint a saját szülinapján, ezért 1 nappal később kaptam meg az ajándékomat. Elmentünk a családdal az Ikeába. Mire odaértünk már meg is éheztünk így egy családi svéd húsgolyó menüvel indítottunk. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, szépen ültek a könnyen borulós etetőszékekben és majszolták az áfonyalekváros golyócskákat. Aztán a gyerekosztályon válogattunk, és végül csak megvettük a modellvasutat, amit megfogadtunk, hogy nem fogunk, mondván, Benedek hogy fog örülni, hogy az óvodában lesz olyan. Na most meg itthon örülünk hogy van ilyen, minden nap játszunk vele.

Vettünk még egy polcocskát, amit 80 százalékban a gyerekek raktak össze

és a meglepetés áfonyástortám mellé még becsempésztem egy csomag rénszarvasszalámit is:) Hát így telt ez a nap, ami persze nem csak rólam szól, hanem arról is aki életet adott nekem 34 évvel ezelőtt :) Ezt Éva mama említi meg minden születésnapon, de mennyire igaza van. Ez is egy olyan aspektusa a születésnapnak, amivel nem igen foglalkozik az ember, amíg nem lesz anya.

Paja szülinapi tortája kicsit speciális eset. Nincs könnyű helyzetben az, akinek január másodikán van a szülinapja. A karácsonyi majd szilveszteri dömping és a két ünnep közötti születésnapom után nem könnyű álomtortát készíteni, pláne hogy az ünnepelt azzal kezdte, hogy nem bír több édességet enni. Így  a torta helyett végül zöldséges rizotto és répafasírt került az ünnepi asztalra.  A rizotto zöldséglevesnek indult, de úgy besűrűsödött a rizstől, hogy végül úgy döntöttem jó lesz köretnek a répafasírt mellé és nem higítottam föl. Két nagy fej apróra vágott hagymát olajon megpirítottam, 25 dkg friss brokkolit és kb ugyanennyi kőkoptatott répagolyót dobtam a párolóedénybe, majd sóztam, borsoztam  felöntöttem vízzel és rászórtam 3 marék rizst, aztán nagyon alacsony fokozaton (2-es) főztem elég sokáig, tovább, mint ameddig megpuhult a rizs. A fasírthoz répát és krumpit reszeltem egyenlő arányban, egy fej reszelt hagymával bolondítottam, curryvel és sóval ízesítettem, tojással lágyítottam majd zsemlemorzsával keményítettem végül olajban kisütöttem. Íme az eredmény:

A szilveszteri buli fergeteges volt. Az átlagéletkor 17 volt, mindenki bólét ivott és chipset evett. Ezek voltak a statisztikailag korrekt adatok. Én hiszek a statisztikában :), de azért megmutatom a nyers adatokat is: 8 vendégből négy 3,5 év alatti volt alkoholmentes gyümölcskoktélt ittak és 9-kor már a 75 százalékuk aludt. Egyedül Benedeknek volt túl nagy a pörgés, őt már nem tudtuk leszíjazni az ágyba, mondjuk nem is próbáltuk, végül 11:40-kor óriási sírások közepette megadta magát és elaludt, emiatt anya, azaz én lemaradtam az éjfélről. A 30 év felettiek pezsgőskoktéllal, Sangriával és az anyatejes táplálás híveinek kivételével házipálinkával búcsúztatták az óévet, majd a női populáció 50 százaléka (nem én:) szintén lement alfába a többiek kivárták a kakaskukorékolást és követték a csapatot. Reggel, ami tekintettel a kiskorúak magas arányára elég hamar eljött mindenki pótolta a hiányzó kalóriákat, aminek még maradt hely a korhelyleves, őzpörkölt, csokismuffin és a sok édesség. és rágcsa után. A végén mindenki a földön fetrengett, a buli hőfokáról beszéljen ez a kép:

Ajánlom figyelmetekbe "A róka és a gyerek" című francia filmet. Nagyon szép film, egy jó  természetfilm tudományos igényességével mutatja be egy kislány és egy róka találkozását a legmagasabb szintű képi megjelenítéssel csodálatos francia hegyvidéki környezetben. Mi két részletben szoktuk nézni, mert úgy ítéltük meg egy 3 évesnek egy kicsit hosszú egyben, de ez a mi kis rókánkat egyáltalán nem zavarja. 

Ma nemezeltem egy rókát. Picit malacszerű lett, a fiúk mégis összevitatkoztak rajta kié legyen. Igazán hálás kis tulajdonosai az sk. állatparknak :) Holnap csinálok még egyet, hogy mind a kettőjüknek legyen.

Karácsonykor itt voltak a szüleim, ezért volt aki játszon a gyerekekkel. Már régóta akartam Pajának egy házicipőt nemezelni, hát most nekiláttam. A cipő elkészült. Egy apró bibi van vele:

A mi betlehemünk ilyen volt. A szent család kapott egy külön polcot a játékok között.

Sajnos Boldizsár nem készült el, nem mintha bármi bajom lenne vele, egyszerűen nem értem a végére... a bárányok, a királyok ajándékai advent napjain kerültek elő sorban, mint adventi ajándékok. A figurák pedig elkészülésük sorrendjében kerültek be a családunkba :

Szerettem volna még karácsony előtt egy kis közös történést a szomszédokkal, ezért szerveztünk egy garázspartit nálunk, ahova mindenkit meghívtunk szeretettel. Készítettünk forraltbort, túrós puliszkát fokhagymás öntettel (á la D. Kriszta barátnőm) és teát. Az elfogyasztott mennyiségek alapján a legnépszerűbb a forraltbor volt, a puliszka olyan igazi megosztós ételnek bizonyult, volt aki háromszor is szedett más meg csak diszkréten elrejtette a teli tányérját a garázs egyik szegletében, a tea pedig a futottak még kategóriát képviselte. Mi jól éreztük magunkat, a hó meg csak esett csak esett....

Igen, Bene megtanult fejen állni. 3. szülinapján elvittük a Fővárosi Nagycirkuszba és azóta ő a balerina. Már próbáltunk rá utalni, hogy a balerinák kislányok, de nem igazán érdekli ez az aspektusa a dolognak. Addig próbálgatta a fejenállást, hogy először gyertyát csinált, aztán fejenállást, most pedig egyik nap azt mondja "Figyelj mama!" odaszaladt az ágyhoz fellendült fejenállásba és aztán felemelte a kezeit. Szóval most már kéz nélkül is tud fejenállni. Berki Krisztiánhoz hasonlóan Benedeket is a szülei tartják el, szóval még akár tornászvilágbajnok is lehet. Bár még mindig képben van a kukásbácsi, mint karrierlehetőség, de azért próbáljuk terelgetni...

A Juha fivérek gyakorolnak:

Színes selyempapírral nagyon jó kis dekorációkat lehet készíteni. Most karácsonyi mécseseket készítettünk. Mivel dekupázsragasztónk nem volt itthon és nem is igen akartam rá költeni mi tyúktojással ragasztottunk, jól felvertem egy egész tojást, pici vizet is kevertem bele és nagyszerűen működött.

Bonika is lelkesen rágta az ecsetet

és a végeredmény:

A gyerekek minden nap kaptak valami kis ajándékot az adventi időszakban. Bene már ki tudja tapogatni a csomagoláson keresztül, hogy mi lehet benne. Ha csoki akkor az az övé, ha festett kavics, akkor nagyon szívesen Boninak engedi át az elsőbbséget és ő választ egy másikat. Szerencsére Bonifác mindennek egyformán örül, ő ugyanolyan szívesen szopogatja a kavocsit, mint a kindermeglepetést, bár ez utóbbi helyett inkább narancsot szokott kapni:) Lényeg, hogy anya, azaz én szeretek kavicsot festeni, így a család sem lepődik meg, ha néha ezt kap ajándékba. Itt van néhány "alkotásom"

Ez itt Mária Jézussal. Bene kereste, hogy hol van a kis Jézus feje, mert így biztos nem kap levegőt. "Anya fesse újra!" Ez aztán a kritika:)

Ez az én kedvencem

És egy béka

Utolsó 30 deka sónkat összekevertem liszttel olajjal (pár kanál) és vízzel, amíg a kívánt állagot elértem, ez azt jelenti, hogy jó kemény és nem ragad a kézre.

Majd Benedekre bíztam a nyújtást, szaggatást, szóval a munka dandárját. Bonika inkább a szájában kívánta formázni, na nem baj adtam neki inni utána jó sokat :)

Másnap aztán ki is festettük a formákat, most már csak azt várják, hogy fel legyenek akasztva a fenyőfára.

Adventi készülődés során sokat kézműveskedünk. Amúgy is minden nap kézműveskedünk, de most íme egy kis ízelítő. Krumplinyomdát csináltunk karácsonyi figurákkal.

Először bele kell nyomni a kettévágott krumpliba a formát, majd késsel körbevágni.

Aztán igénybe lehet venni a gyerekmunkások segítségét

és lehet vele nyomni.

Narancsba szurkáltunk szegfűszegeket díszítésnek: Bene szerint fűszeg.

:)

-Na, lekéstük! Ma már elvitték a kukát. -mondtam Benének szomorúan, mert lekéstük a szerdai kukásautót.

-Anya, figyelj! Csak a szemetet vitték el, a kukát nem - nézett rám értetlenül.

:)

Cirkusz után Benedek a következőképen foglalta össze a történteket (ez még a nyáron történt)

-Felülhettem volna az elefántra is, de én inkább vattacukrot ettem.

 :)

Bonikánál akkor szakadt el a cérna.... - mondta Paja

Milyen cérna szakadt el? - kérdezte a kíváncsi Benedek